Date: 2006.febr.

Radio1: Hy, Lee

Lee: Hello

Radio1:Egy másik forró promóciós nap ez neked? Azt hallottam, legközelebb nem jössz a Radio1-hez…

Lee: Nem, ez jó kis kirándulás

Radio1: Ha-ha

Lee: Igen, jövök a Radio1-hez

Radio1:Reméljük élőben énekelsz

Lee: Mindig élőben nyomom

Radio1: Az albumod igazán jól szerepel

Lee: Ezt jól csináltam, köszönöm

Radio1: Ideges voltál, mikor elkeztél szólózni a Blue után?

Lee: Nem, tulajdonképpen én előre megfontoltam ezt.

Radio1: Milyen mértékben írtál te magad dalokat a korongra?

Lee: Én írtam az album 60%-át

Radio1: Ez nagyszerű!

Lee: Köszönöm.

Radio1: Főként írtál, vagy zenét szereztél?

Lee: Mindkettőt csináltam. Tudok zongorázni, és gitározni is.

Radio1:Hogy lehet, hogy ilyen borzasztó jó tulajdonságokkal bírsz?

Lee: Még nem adok elő dalokat ezeken az eszközökön, mert még el kell teljesen sajátítanom őket.

Radio1: Zene-imádó szüleid vannak?

Lee: A családom imádja a zenét.

Radio1: Előadó művészek?

Lee: A nővérem egy albumon dolgozik – nagyszerű hangja van.

Radio1: Wow, úgy hallottam, hogy filmezel is?

Lee: Igen, alapítottam egy saját filmgyárat, ’Rock and Roll Entertainment’ néven. Tíz forgatókönyvet írtunk.

Radio1: Cool, mikor csináltad ezt!? Láthatjuk majd valamelyiket?

Lee: Jövő nyáron forgatom az első filmemet, ez egy 40 perces rövidfilm lesz, ’Változások’ címmel.

Radio1: Mesélj erről egy kicsit nekünk.

Lee: Ez egy kicsit önéletrajzi alkotás. Egy történet a gyerekkoromról.

Radio1: Tényleg!?

Lee: A film négy srácról szól, és magába foglalja a drogokat, az utcázást, és a garázdaságokat. Ez egy életkorhoz kötött film, arról, hogy hogyan nőttem fel Plumstead-ban. (Dél-kelet-london)

Radio1: Én Lewisham-ban nőttem fel, és kihagytam mind ezt.

Lee: Én alaposan átéltem ezeket a dolgokat, és becsülöm azokat, akik a forgatókönyvemben szerepelnek. Én Plumstead-ban nőttem fel.

Radio1: Huuu…

Lee: Lewisham sem lehetett a legjobb

Radio1: Nem, Plumstead keményebb!

Lee: Igen, bizonyára. Plumstead a borzalmak helye.

Radio1: Hogyan relaxálsz/lazítasz?

Lee: Úgy, hogy nem csinálok semmit – vagy X-box-ozok.

Radio1: Ha-ha…

Lee: Komolyan. A munkám az életem. Van egy remek zongorám a nappalim előterében, amin magamnak játszom, ha éppen unatkozok, vagy ha nem tudok elaludni.

Radio1: Te mázlista! Kezdelek utálni ezért!

Lee: Én is szeretlek.

Radio1: Mesélj egy kicsit a ’Turn your car around’-ról. Te voltál a társrendezője a video-nak, ugye?

Lee: Nem, én nem társrendeztem a ’Turn your car around’-ot, én egy Blue dalt rendeztem, amit én magam írtam, és aminek ’Breathe Easy’ a címe.

Radio1: Rendben. A ’Turn your car around’-ot, egy fickó rendezte, az, aki James Blunt dalának videóját is csinálta, ez igaz?

Lee: Igen. Ő, egy nagyszerű rendező volt.

Radio1: A videóklipp rendezés a legjobb dolog számodra: zenélhetsz és filmezhetsz is egyszerre.

Lee: Imádom a zenémet, de nem fogok minden évben albumot készíteni. Szeretnék filmezni, mert ez kiskoromtól kezdve az egyik szenvedélyem. Imádom a színészetet, de azt, egy igazi szerepnél szeretném kamatoztatni. Próbára akarom magam tenni.

Radio1: Miért?

Lee: Mert, én vagyok a valaki! (nevet)

Radio1: Olyan ez, mint találkozni Elton John-al és Stewie Wonder-el?

Lee: Istenem, ez volt minden idők álma!

Radio1: Úgy hallottam, hogy Marvin Gaye-ért is rajongsz?

Lee: Hogy őszinte legyek fiatalabb koromban inkább voltam Marvin Gaye rajongó, mint Stewie rajongó.

Radio1: Kedvenc Stewie Wonder album?

Lee: Oh, Istenem….

Radio1: Az enyém az „Inervision btw”

Lee: Én nem tudom, de a kedvenc dalom a „Rendition do Redemption” Bob Marly-től. Imádom Bob Marely-t.

Radio1: Cool. Kit vagy kiket szoktál még hallgatni?

Lee: Széles skálám van a zenék közt.

Radio1: Ez meglepetés számunkra.

Lee: Andrea Bochelli-től a Mike and the Mechanic-ig, a The Eagles-től, a The Superm obviously-ig, mindent szeretek. Donny Hathaway-t is imádom…

Radio1: Oh, én is! Valami Punk-rock?

Lee: A Punk-rock nem az én világom – én énekes vagyok, és szeretek énekelni.

Radio1: Rendben. Beszéljünk egy kicsit a rajogóidról…

Lee: Azt hiszem, amit a rajongók évek alatt a Blue-ért tettek, az fantasztikus. És most a srácok nevében is beszélek, hogy hálásak vagyunk mindanyiotoknak.

Radio1: Egész Európában vannak rajongóid. Válaszolsz valaha azokra a kérdésekre, amelyeket a fanok tesznek fel neked a fórumodon?

Lee: Igen, olyan sokra válaszlok, amennyire csak tudok. Sokszor kérnek tanácsot. Igen, azt hiszem sokszor képesek adni, olyan emberek, akik még csak nem is a te nyelvedet beszélik.

Radio1: A német lányok sokszor szívesen látnak téged…

Lee: Imádom a német csajokat, de az összes nőt imádom.!

Radio1: Szeretném megkérdezni, hogy csinálod, hogy lányok milliói oda vannak érted?

Lee: Nem mondanám, hogy milliók.

Radio1: Na, mennyi? Szeretnél valaha elmenni bulizni egy rajongóval?

Lee: Csak akkor, ha van egy jó hosszú pórázam.

Radio1: Hohó…Nos, kiről mondtad nemrég ezeket: ’Ő tényleg szexy, egy igazi nő!”?

Lee: Ez egy Tom Johns dalszöveg?

Radio1:Ha akarod adok segítséget. Őt becsapták…

Lee: Üüüümmm???

Radio1: Pár hete dumáltunk Charlotte Church-ről!!! Vicces csaj.

Lee: ok!

Radio1: Ismered őt?

Lee: Tudok róla.

Radio1: Rendben, te énekeltél Elton-al és Stewie-vel.

Lee: Igen, aha

Radio1: Kivel szeretnél még duettezni?

Lee: szívesen felmennék a mennybe, és duetteznék Marvin Gaye-al, John Lennon-al, és Elvis-el.

Radio1: Nem vagyok benne biztos, hogy ez menni fog…

Lee: Ez a sors – egyszer mindannyian meghalunk.

Radio1: Főleg, ha ellátogatunk Plumstead-be!

Lee: Ezért költöztem el onnan.

Radio1: Hümm, te most egy osztályon fellüli híresség vagy?

Lee: Hát, hogy is mondjam…Igen!

Radio1: Milyen ruhákat viselsz eszményien?

Lee: D&G-t!

Radio1: Rendben. Mi a következő állomása a karrierednek? Amerika?

Lee: Talán, de az még nem minden valakinek a karrierjében.

Radio1: Ez igaz. Az albumod Amerikában is kapható lesz?

Lee: Igen, Amerikában Benny Medina szárnyai alatt vagyok.

Radio1: Wow, Benny nagy névnek számít!

Lee: Ő fantasztikus, igen.

Radio1: Kiknek viseli még a gondját?

Lee: Mariah Cary-nek, Jlo-nak és P…minek is nevezzem őt, Diddy, Daddy…

Radio1: Még egy tipp?

Lee: Dodo…-nak

Radio1: Találkoztál már vele (Mármint, P Diddy-vel)?

Lee: Nem, de ezek után nem is akarok…

Radio1: Ha-ha. Szeretnél egyszer saját márkájú ruhákat?

Lee: Nem, saját szakácskönyvet akarok! Imádok főzni.

Radio1: FELADOM! Nem bírlak ki tovább!!

Lee: Ha-ha, Hívj csak Robin Hood-nak. ’In da Hood’!

Radio1: Rendben. Mi a te…(Lee a rádiós szavába vág)

Lee: Csinálok egy jó Thai Curry-t.

Radio1: És, megvendégelnél?

Lee: Igen, és meghallgathatnád az összes dalomat, meg azt ahogy éneklek.

Radio1: Ohh…Szóval mi lenne a címe a szakácskönyvednek?

Lee: Ryan receptjei…naná!

Radio1: Cuki! Azt hallottam, hogy az albumod címe eredetileg ’Out Of The Blue’ (A semmiből tűnt fel) akart lenni – igaz ez?

Lee: Nem, nem, nem, nem

Radio1: Talán akkor…

Lee: Nem!

Radio1:Rendben! Még mindig tartod a kapcsolatot a többi sráccal?

Lee: Igen, még mindig barátok vagyunk, mindannyiunknak sok dolga van most, de számomra a Blue-nak teljesen vége.

Radio1: Te szoktad azt csinálni, hogy bemész egy zeneboltba és a saját CD-det teszed az előtérben lévő állványra?

Lee: Igen, mindig ezt csinálom!

Radio1: Jó válasz!

Lee: Jól csinálom!

Radio1: Azt hallottam, hogy az összes sztár ezt csinálja.

Lee: Bevett szokás.

Radio1: Ha-ha. Na itt egy nehéz kérdés: Melyik a kedvenc sajtod?

Lee: Nincs jobb, egy üveg Shiraz-nál és egy darab büdös sajtnál.

Radio1: Furcsa! Büdös sajt? Szeretnél énekeni egyszer Beatles vagy John Lennon dalokat?

Lee: Igen, elénekelném a ’You never give me your mony’-t.

Radio1: Tényleg? Érdekes választás.

Lee: Vagy a ’Here comes the Sun’-t, esetleg George Herrison ’One’-ját.

Radio1: Ez nem lenne nehéz? Egy másik Herrison dal?

Lee: Ez a dal gyönyörű! Nem lenne nehéz.

Radio1: Valószínűleg ő átverne téged, a mostanban.

Lee: Lenyúlná az összes pénzemet! Én meg megfőzném őt Curry-nek, egy drága Curry-nek!

Radio1: Igen, igaz! :) Rendben, hová mész a Radio 1 után? Haza, vagy lesz még promó?

Lee: Nem, a Johnatan Ross Tv show-ba megyek!

Radio1: Nagy cucc – interjú is lesz?

Lee: Igen, nem hagynám ki, ő cool!

Radio1: Mindketten különös srácok vagytok – nagy durranásnak kell lennie!

Lee: Mindeni erről beszél – ezen röhögnöm kell!

Radio1: Vannak különös hősők, akikkel még nem találkoztál?

Lee: A Pók-ember.

Radio1: Sok hírességgel találkozol…

Lee: Nemrég összefutottam Lucy Liu-vel.

Radio1: És, megszerezted a telefonszámát?

Lee: Talán megtettettem…

Radio1: Ha-ha, szóval, meghívnád Lucy-t egy jó Thai Curry-re?

Lee: Nem, fácánt sütnék!

Radio1: Miért?

Lee: Miért ne?

Radio1: A fácán egy kissé nagy madár!

Lee: Imádom a nagy vadakat.

Radio1: Hej!! Lee remélem jól érezted magad, ez egy nagyszerű beszélgetés volt!

Lee: Köszi, Találkozunk Lewishamban, vagy talán nem…

Radio1: Én kereslek majd az Andale Center-ben és megnézem, hogy az összes cd-det kipakoltad-e az előtérbe!

Lee: Köszönöm, ez egy nagyszerű interjú.

Radio1: Szívesen!

Lee: Cool, viszlát!

Radio1: Viszlát, Lee!