Lee betegsége a diszlexia:

A diszlexia olyan olvasási rendellenesség, mely abban mutatkozik meg, hogy a diszlexiás gyermek vagy felnőtt olvasási képessége jelentősen elmarad az életkora, iskolázottsága és intelligenciája alapján elvárható szinttől. A diszlexiásoknak problémát okozhat a betűk, szavak, és számok felismerése, leírása, a leírt betűket felcserélhetik, vagy ellenkező irányban olvashatják. A diszlexiások az olvasott szöveget nehezen, és hibásan idézik vissza, lényegét nem tudják visszaadni. A diszlexia tehát az olvasási képesség olyan gyengesége, mely nem függ az intelligenciától. Albert Einstein és Mengyelejev betegsége.

A diszlexiának két típusát kell megkülönböztetnünk, ezek:

• organikus eredetű diszlexia
•  

• szerzett diszlexia

Az organikus eredetű diszlexia kialakulásáért örökletes okok, a születés során szerzett apró károsodások vagy egy baleset következményei a felelősek.

A szerzett diszlexia esetén a részképességzavart a környezeti tényezők, lelki okok okozzák. Ekkor a diszlexiának biológiai oka nincs, az idegrendszerben nincs sérülés, a diszlexiát például érési késés, az olvasástanítás során elkövetett módszertani hiba vagy hátrányos szociális helyzet idézi elő.

A hetvenes évek óta zajló kutatások arra utalnak, hogy a Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar és esetleg a diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia oka az idegrendszeri fejlődés során általában egyéves kor előtt gátlás alá kerülő csecsemőkori primitív reflexek (kereső-szopó reflex, tenyérreflex, Moro-reflex, stb) egy részének rendellenes fennmaradásában kereshető. A kutatások jelenlegi eredményeit feldolgozó magyarul is megjelent könyv (szerzője Sally Goddard, az angliai neurológiai és pszichológiai kutatóintézet igazgatója) ezen primitív reflexek diagnózisával illetve a fennmaradt reflexek szabályos gátlását elősegítő mozgásterápiával is foglalkozik.

A diszlexia leggyakoribb tünetei közé tartoznak a betűtévesztések, részben a betűk formája szerint (f-t, b-d), részben a hasonló hangzás szerint (g-k), betűkihagyások, betűcserék, betoldások, a betűsorrend megfordítása. Jellemző az olvasás lassúsága és a szövegértés problémái. A diszlexia jellemzően rossz helyesírással jár együtt, problémát okoz a rövid és hosszú hangzók megkülönböztetése, az egybe- vagy különírás, gyakran kihagynak, vagy betoldanak betűket. Az írás sokszor csúnya vagy akár olvashatatlan.

A diszlexiás gyermek gyakran beszédhibás, nyelvi fejlettsége elmarad kortársaitól. Szókincse gyakran szegényes. A diszlexiás személy ritmusérzéke, mozgáskoordinációja általában fejletlen, rosszul tájékozódik, az irányokat gyakran téveszti. Gyakori, hogy a tanulási zavar nem csak az olvasás, hanem az írás (diszgráfia) és a számolás (diszkalkulia) területét is érinti.

A diszlexia nem betegség, hanem inkább a gondolkodás, az észlelés és a tanulás, tehát általában az információfeldolgozás egy más formája. Köszönhetően az eltérő gondolkodásmódnak a diszlexiások egy része egyes területeken az átlagnál sokkal tehetségesebb. A diszlexiások nem szavakban, hanem képekben gondolkodnak, gyorsan felismerik a jelenségek mögötti struktúrákat, hamar felismerik a problémákat. Képzeletük gazdag, kíváncsian, kreatív és intuitív módon viszonyulnak a világhoz. Mindennek köszönhetően a diszlexiások között sok tehetséges képzőművésszel, politikussal, színésszel, tudóssal, feltalálóval, zenésszel találkozhatunk.

Az iskolák, és az oktatási rendszer csak a mérhető teljesítményt – írást, olvasást, számolást – tudják értékelni, az attól eltérő tehetséget nem, ezért a diszlexiások az iskolában általában sok kudarcot szenvednek el. A pedagógus gyakran nem ismeri fel a tanulási zavart, a gyermek pedig természetesen tudja, hogy teljesítménye elmarad az elvárttól és ennek megfelelően lustának, rosszabb esetben butának fogja tartani magát. A gyermek gyakran szorong, esetleg agresszívvá válik. A kezelés nélkül maradó diszlexiások önértékelése általában rossz, önképük negatív, ennek következményei pedig egész életükre kihatnak: mivel a gyermek lemarad, kisebb az általa elsajátított tudásanyag, ezért általában alacsony végzettséget igénylő szakmát választ, ahol az olvasással járó feladatok elkerülhetőek. Nagyon fontos, hogy a tanulási zavart időben felismerje a szülő vagy a pedagógus, és a gyermek megfelelő kezelésben részesüljön.

A diszlexia nem betegség, nem is fogyatékosság. Fontos, hogy a szülő gyermekét olyannak fogadja el, amilyen. Dicsérje, bíztassa, amikor csak lehet, és ne keserítse el, hogy más gyerekek esetleg ügyesebbek, könnyebben veszik az akadályokat. Keresse meg azokat a területeket, melyeken a gyermek kiemelkedőt tud alkotni, és hagyja, hogy kibontakoztassa képességeit. Ne hasonlítsa a gyermeket másokhoz. Természetesen gyakorolni is kell a gyermekkel, de fontos, hogy a gyakorlás érdekes, változatos legyen, ne váljon monotonná. Minden gyakorlat legyen rövid, az esetleges ismétlés nagyobb időközönként történjen. A gyakori szünetek, a nem tanulási célú közös játékok mellett a gyermek sikerélményhez juttatása is elősegíti fejlődését.

A diszlexia, diszgráfia, hiperaktivitás és hasonló idegrendszeri eredetű tanulási és viselkedési zavarok terápiájában legjobb eredményeket azok a komplex fejlesztő programok mutatják, amelyek nem gyógyszeres kezelésre vagy a hiányzó képességek kompenzációjára helyezik a hangsúlyt, hanem a tünetegyüttes idegrendszeri eredetét próbálják felderíteni és ennek megfelelő gyakorlatokra épülnek. Magyarországon Brigitte Sindelar osztrák pszichológus illetve Sally Goddard amerikai pszichiáter eredményei, felmérő és terápiás módszerei ismertebbek

Fontos, hogy a szülő logopédushoz forduljon, ha az egyébként értelmes, okos gyermeknek aránytalanul nagy nehézséget jelent az olvasás elsajátítása, az iskolával járó kötelezettségek teljesítése. A logopédusok általában a helyi nevelési tanácsadóban dolgoznak, de vannak települések, kerületek, ahol valamelyik iskolában, vagy önálló logopédiai intézetben érhetők el. Az iskola pedagógusai pontos információval tudnak szolgálni. A diszlexia kezelését a logopédus végzi, az ő feladata, hogy feltárja a diszlexia okát, és tüneteit, és hogy kidolgozza az ennek megfelelő terápiát.

A Sindelar-módszerrel a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán jónéhány éve foglalkoznak, míg a Goddard-féle terápia Magyarországon viszonylag új, kapcsolatot a külső hivatkozások között szereplő oriasleszel.hu oldalon érdemes keresni.